Zimbabwe. Kíméletlen hőség.
A fű dalol egy különös gyilkosság lenyűgöző története, hősei: a testi szerelemtől viszolygó, ám a társadalmi konvenciók miatt házasságba menekülő fehér nő, a megélhetésért és az asszony szerelméért elkeseredetten küzdő gyenge férfi, valamint az igazságtevő fekete szolga, akik félelmetes, végzetszerű szenvedéllyel pusztítják el egymást és magukat.
A véleményem:
Nagyon tetszett a könyv felépítése, ugyanis az elején már megtudjuk a végkifejletet, és utána következik az odáig vezető történéseket. A sztoriban végigkövethetjük, ahogy egy egyedülálló nő kizárólag a társadalmi vélemények miatt megy férjhez, miközben attól is kitöri a frász, ha egy férfi csak "úgy" néz rá. A férfi beleszeret egy eszményképbe, és szinte az első nő kezét megkéri, aki megtetszik neki. Noha addig csak egyszer (!) látta. Igen, látta, nem randiztak, ismerkedtek, stb. Az alapfelállás ebből már sejthető is. Ehhez hozzájön még a dél-afirkai körítés, ahol egy farmon próbálnak megélni, bár a férfinek jóformán semmi köze a gazdálkodáshoz, és ahol a nő nem tud bánni a fekete szolgákkal. Az író remekül szemlélteti szenvedéseiket - bár főleg a nő szempontjából -, viszont a könyv végére hirtelen külső szemlélővé válunk, ami nekem kicsit furcsa volt. Hiszen végigkövethetjük a gondolkodásmódokat, és hogy mi hogyan hat a szereplőkre, aztán egyszer csak minden titokzatossá válik, csupán utalásokat kapunk arra, hogy mi történhet a háttérben. Viszont ezek az utalások ellent mondanak a szereplők természetének. A halált hozó fekete szolgáról szinte semmit nem tudunk meg, ahogyan a gazdáihoz fűződő viszonyáról, és indítékairól sem...
Összességében a könyv tetszett, a történet leírása remekül követhető, addig míg nem vált nézőpontot az író, utána már csak találgathatunk, hogy mi is történt valójában.
